Táska & Retikül...

Amikor egy gyönyörű, napsütéses, madárcsicsergős, rügyfakasztó reggelen, kéjes nyúztózkodással ébredezve, meglátva a kék eget, hallva az épp aktuális évszak csodálatos hangjait, eltölt az Életöröm semmihez nem hasonlítható pazar érzése, felkelsz, wc, fogmosás, tusolás - tükör... és ott vagy a Sikoly című filmben... Hirtelen beborul az ég, elhallgatnak a madarak, a fűfavirág megáll a növekedésben, kikerekedik a szemed... de akkor sem tűnnek el a táskák a szemed alól... Ledöbbensz... ezek meg hogy kerültek oda? Nem... tegnap még nem voltak ott... Valami alpári mély sunyisággal besettenkedtek éjszakának évadján, az Idő Vasfogának 03:50-es járatával, és oda csücsörögtek a szemeid alá...

Itt állsz a tükör előtt, teljesen védtelen vagy, sem pénzed, sem kedved a plasztikai műtéthez, és érzed, ahogyan az öregedés tudatának iszonyata lassanként kúszik fölfelé a gyomrodból a torkod felé, hogy élvezettel fojtogasson, amíg aztán ki nem tör belőled feltartózhatatlanul a zokogás... és ebben a testet rázó zokogásodban ott van az elmúlt Ifjúság, elmúlt és meg nem élt szerelmek, gyermekeid születése, a válásod, a világ változása, az elvesztése annak, amit öröknek hittél - amíg a Tiéd volt... Benne van a tizenhatodik születésnapod, az Első Bál, az Első Randevú, az Első Csók, és ha kellőképp régóta egyedül élsz, mai szóval szingliként, talán az Utolsó Csók is, amit még nem követett másik, hiába görcsöltél megalázó helyzetekben, még megalázóbb idétlen egyedek mégidétlenebb elvárásaival...

Itt kuporogsz a fürdőszobaszőnyegen, a tisztító zokogás már hüppögéssé szelídült üresjáratával, és nem érted az egészet... Most mi van?!... hiszen még föl sem nőttem... hiszen még ugyanaz a gyermek vagyok, akit az Édesapja a nyakába ültetett, hogy lássa a világot... és a retteneten, az ijedtségen már túl vagy... túlontúl... már üres vagy...  és nem mégy be dolgozni... pedig tudod, hogy most a táppénzt nem engedheted meg magadnak, hát szabadságot jelentesz, kockáztatva a munkád elvesztését, ám képtelen vagy emberek közé menni... ezer szerencse, ha épp hosszú hétvége van... és jön az ágyból fel nem kelés, a fogmosás és önmagad elhagyása, halomban a mosatlan poharak,bögrék garmadája, tányér nem, mert enni nem tudsz, és különben is minek...

...távirányító a kezedben, látod, hogy mozog meg színes, de hogy mi, arról gőzöd nincs, nem is érdekel... két napja csöng a telefon, egyszer nem veszed fel, gebedjen meg, rajtam ne sajnálkozzon senki, elég, ha én sajnálom magamat…

…és ekkor… csöngetés, kopogtatás nélkül, égszínkék égen nyári Napfelkelteség-ruhában megjelenik az ágyad előtt a Váratlan Vendég:  Humor Úr…  Megemeli kalapját, és fülledt nyarak délelőtti  zápor utáni szénaillatával árassza el önsajnálattól bűzlő szamárfészkedet, arrébb tolja a három tonna taknyos-könnyes-demegöregedtemistenemderondalettem  papírzsebkendő halmazt, méltóságteljesen helyet foglal, szemében és szája szögletében hunczut mosoly; nna, akkor most játsszunk!...  édes gyermekem, sokat vagyok nálad, de ez már nekem is sok… határozzuk nocsak meg azoknak a táskáknak , mert ugyebár női táskákról van szó, vagyis retikülökről – a márkájukat!... mert ugyebár végképp nem mindegy ám, hogy Nő létedre milyen táskákkal –maradjunk a retikülöknél- is rohangálsz a szemed alatt itt nap mint nap…

Tehát… mire is formáz? Sportos netalántán ez a két retikül itt a két szép szemed alatt? mert akkor ugyebár  akkor lehet egy Brunotti és egy Converse, habár most ippeg nem ragyog csillag a szemeidben, ezt nem mondhatnám kérlek szépen…

…avagy romantikus retikülöket látunk, egy-két fodrozódó bőrredővel?...  talán Bulgari?  ...avagy sikkesen elegáns? …mert akkor Gucci…  ám ha sok bánatos könnyet akarsz benne tartalékolni, akkor a Calliope a nyerő…

…és mesélt Humor Úr nekem, táskákról, retikülökről, márkákról, felszárítva mindeközben a bánat könnyeivel azt a mocsarat is, amelyben ott tapicskoltam már egy ideje… mert ez velem történt meg csillagom… meg Veled…

…és behelyettesíthetjük ezeket a ráijedéses pánikretikülöket  bármivel; szakítás, munkahelyelvesztés, nincsegyvasamsemdebepánikoltam, elhagytak, megcsaltak, most válok, tőlem válnak, Istenemmittegyekénmostsegíts–depresszív életérzés… elmúlik… csak engedd, hogy Humor Úr oda üljön melléd, és átadja a legszebb Ajándékot, ami csak létezik a világon: a nevetés képességét…

Személy szerint nekem  -még- nincsenek sem táskák, sem retikülök a szemem alatt, más magam alá kavarodás végett látogatott meg Humor Úr…  Viszont a Nagy Iskola; a több évtizede hozzám látogató hölgykoszorú tapasztalatai is velem vannak – hogy tovább adhassam Neked szentem…

Jó volt most Veled olvasni ezeket a sorokat… Jó volt Veled lenni… Köszönöm, hogy meglátogattál a Tündér Budoáromban csillagom…

merj Sírni… merj Nevetni… merj Szeretni… merj Élni…                                               

Áldott,Örömteli,Teljes Életet élj itt és most Kedves…  Legyen csodálatos a Hétvégéd!

Tündérörömöleléssel; RaSu TündérAnya…