Kereslek

Anyák... Napok... Életek...

11 éve | RaSu TündérAnya | 0 hozzászólás

Már nincs kit köszöntsek...

...és köszönöm az Őseimnek, minden ágon a Létemet...

Már nincs fizikai testben Édesanyám...

Amikor egy lány kicsi gyermek, ragaszkodik az Édesanyjához...

Amikor kamasz, hát akkor nem igazán...

Amikor Édesanyává válik a KicsiLány, akkor elkezdi megérteni az Édesanyját...

Amikor elkezdi megérteni, képessé válik elfogadni olyannak, amilyen...

...és mindeközben végig szereti...

Amikor az Édesanya Eltávozik, olyan fokú űr marad a helyén, amit nem tud betölteni senki és semmi...

...ezért vagyok megértő... bizonyos helyzetekben...

Akinek még Él az Édesanyja, el sem tudja képzelni, milyen az, amikor már NINCS...

Bele lehet törődni, el lehet fogadni... de egy biztos:

...amikor bánatod van, hiányzik...

...amikor örömöd van, hiányzik...

...amikor Emlékezel, hiányzik...

MINDIG hiányzik...

...csak addig nem, amíg Él...

Mert MINDEN Anya Tündér...Jó Tündér...

...nna persze, időnként nagyon tudjuk útálni őket, hogy mi a jó fenéért nem hagy már békén, mit szól bele az ÉN Életembe, ott van neki az övé, abban magyarázzon és egyéb szebbnél-szebb gondolat...

...aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy beesett szeme alatt valahogy egyre sötétebb karikák látszódnak, már nem csillog, mikor rád néz, gyenge és elesett, "már egy zsíroskenyeret sem tud megkenni magának"...

...és ekkor két lehetőség van: vagy ráförmedsz a fenti módon, vagy megkened Neki...

Ez az Isten által nekünk adományozott Szabad Akarat megnyilvánulása Rajtad keresztül. Te döntheted el, melyik Úton folytatod utazásod...

Van ez az abszolút giccsnek kikiáltott népdalunk: "Nem a sírjára kell száz virág"...

Hát nem...Szeresd...amíg ÉL...

Nézd el Neki öregedő önzését: hogy szeretni akar...

...vagy engedd, ha még lehet, hogy megtalálja a Társát, még ha az nem is a Te jó édes apád...

Próbáld beleképzeli magad a helyébe...az átalvatlan, üres éjszakák riasztó, gyötrelmes csendjébe, a már csak megszokásból felkelésbe, a tartalmatlan, magányos napokba...

Persze, NEM tudsz helyette Élni...de nézd el Neki, és drukkolj, ha ÉL...mert az Ifjúság a legmúlóbb állapot Kedves...és ha el van foglalva a saját maga Életével - mert van neki -, akkor nem fog annyit a Tiéddel foglalkozni...

...Mindannyian cipeljük magunkkal a szüleinkkel szemben a vélt avagy valós sérüléseket a szívünkben...

...s a Feldolgozás és Megbocsájtás legegyszerűbb és igencsak hatékony módja az, ha Gyermeknek látod őket, csetlő-botló, fenékre huppanó, ijedt gyermeknek, aki itt téblábol ennek az Életnek nevezett színjátékban, időnként összekeveri a szezont a fazonnal, időnként vesztes, időnként győztes, mindig jót akar, csak valahogy nem úgy sül el, nagyon fájnak neki a bántások, és nagyon tud szeretni minden szépet....

...olyan, mint Te és minden Ember ezen a világon...sérülékeny, de ha padlót fog, akkor nem belerúgni kell egyikőnkbe sem,hanem odanyújtani a kezünket...

Tapasztalat: ...akkor ér véget a GyermekLéted, amikor Édesanyád NINCS többé... Onnantól visszavonhatatlanul Felnőtté váltál... és sürgősen el kell kezdened a kapcsolatfelvételt a Belső Gyermekkel... hogy Erőt, Ihletet, Ötleteket, Új Meglátásokat, Igaz Szeretéseket találhass - Önmagadban...

...hát...ennyit a fjordokról, meg az Anyákról és Napjaikról Kedves...